fogság vége

Ahogy ezt az utolsó bejegyzést megírtam, még jobban terhel és szomorit ez az egész. Őszintén nehéz erről írni, és most egyelőre nem akarok többet erről írni. Fáj nekem az hogy az emberek elvesznek, hogy ismerösök barátok, akikben annyi potenciál van nem törödnek, de mit tehetek? Semmit, imádkozhatok csak és ennyi. Durvák a bejegyzések, reménytelenek, és ilyenek vagyunk mi Isten nélkül. Célom nem rombolni senkit, bocsánat ha azt a benyomást keltettem. A haragot a bűn iránt éreztem és nem emberek iránt ezt is tisztázom. Minden vágyam látni embereket meggyökerezve, Istenben akik boldogak és erősek. Akik keresik és szeretik Istent. És mivel nem tudok megváltoztatni senkit, ezért ennek a sorozatnak vége. Az Úr nagy amit rám kényszeritett azt megírtam, meg elmondom de a többit az Ő dolga, én csak egy postás vagyok (és nem jó ha túl magamra veszem ha az emberek netalán nem fogadjak a levelet) és végülis ahogy már mondtam nem tudok semmit tenni, lényeges dolgot, úgyhogy feladom..