Oly sok ember veszi a kereszténységet egy döntésnek és elég kevesen veszik azt érzelemnek. Van is egy történet nem tudom pontosan, de valahogy gy szól: a kereszténység egy vonat. Elől van a mozdony ami az akaratunk aztán valahol a harmadik vagon az érzelmeink...-ezt most nem cáfolom meg de majd valamikor sor kerül erre is. A baj nem a döntéssel van hanem azzal, hogy a döntések kevés változást igényelnek. Az emberek hozhatnak döntést Isten igazságaival kapcsolatban miközben szívük távol van.
A Szentírásban parancsot kapunk többször is hogy érezzünk ne csak fogjuk fel, elmélkedjünk vagy esetleg döntsünk. Például 2Mózes 20:17 "Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod feleségét, se szolgáját, se szolgálóját, se ökrét, se szamarát, és semmit, ami a felebarátodé! " Itt egy tiltásról van szó, hogy hogy ne érezzünk. A Zsidók hoz irt levelébe megtaláljuk a megoldást erre a tilalomra "érjétek be azzal, amitek van."
Egy újabb tilalom azt mondja :"Ne légy bosszúálló, se harag tartó a népedhez tartozókkal szemben. Szeresd felebarátodat, mint magadat! Én vagyok az ÚR! "-érdekes Isten nem azt mondja, hogy hozz egy döntést afelől, hogy ne légy bosszúálló, hanem tapasztald meg hogy a szíved megváltozott...-ha tovább hozzuk a fonalat akkor ezt láthassuk 1Pét1:22 "Tisztítsátok meg lelketeket az igazság iránti engedelmeséggel képmutatás nélküli testvér szeretetre, egymást kitartóan, tiszta szívből szeressétek"...-itt is csak érzelmekről van szó.
A Biblia folyamatosan felhívja a mi figyelmünket, hogy örüljünk, reménykedjünk, sírjunk, szomorkodjunk stb. és ha megvizsgáljuk igazán majdnem mindig kellene érezzünk valamit
...-kis kóstoló John Piper könyvéből...
2012. augusztus 10., péntek
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)