Gondolkoztam azon, hogy akarki jott es akarmikor az Ur Jezushoz, O nem utasitott el senkit...Milyen jo Istenunk van, mindig kesz meghalgatni es segiteni, viszont tudom azt is, hogy megis van olyan helyzet amikor Isten nem valaszol, vagy ha ugy tetszik nemet mond, elutasit...mindezek utan eszembe jut mikor a farizeus es a vamszedo imatkoznak Istenhez, es ugy hiszem, hogy mikor irgalomert kialtassz Istenhez, akkor O azt mindig meghallgatja es mindig igennel valaszol, foleg az O valasztottainak, es nem feltetlenul azert, mert epp annyira beismerjuk vagy banjuk a mi hiabavalosagunkat, hanem azert mert O munkalta ki bennunk ezt az erzest, hogy ketsegbeesve kialtsunk hozza..
A legszebb dolog az, hogy ilyenkor szeressuk Istent a legmelyebben...talan midig akkor akarjuk Istent a legjobban, mikor a legjobban ketsegbe vagyunk esve...de hadd kerdezzem szukseged volt ma irgalomra? ketsegbe voltal esve utana?Ha igen akkor meg elsz Istenert...
...legyen ketsegbeesve utana...+ egy enek..
Irgalmad szomjazom -Kiss Jozsef
Lihegve mint az üldözött vad
Elepedek ím szomjason,
És térdeim már roskadoznak,
Ah, hova, merre? nem tudom.
Sarkamban bűneim falkája,
Uszitva hajt, kerget halálra,
Elernyedt szóm neved kiáltja:
Uram, irgalmad szomjazom!
Éhszomjtól elgyötörve testem,
Lelkem magam marczangolom;
Ki támogat, hogy el ne essem.
Ki enyhiti a nyomorom? -
Leszáll az alkony ködös árnya,
Ah, kimerült a tépett gálya,
Fáradtan libben vitorlája...
Uram, irgalmad szomjazom!
Te vagy az üde tiszta forrás,
Te enyhithetsz csak szomjamon,
És távol tőled a megtorlás,
Mert magad vagy az irgalom.
Levedlik a bűn sötét hámja
A lélekrl, mely szánja-bánja;
Lelkem üdvét csak tőled várja,
Uram, irgalmad szomjazom.
2011. május 6., péntek
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
