Treasuring Christ above all things

ma szomorú es irigy vagyok!!! Ugyancsak leeland-el kezdtem a napot, és a tegnap, ahogy hallgattam az eggyik kedvenc számomat, gondoltam ma újból meghallgatom. Valahogy ez a szám mindig elszomorít, mert olyan dolgokat kelt fel bennem amik után vágyodom, amik jo dolgok..
itt a szövege..

We are saved in a world that's lost
All our hope rests in Your Cross
God of strength, our weakness shows
We need You
We need You, Lord

Father, enter this temple
Come touch Your people
We need to be where You are
And children living as their Father
Washed in pure water
We need to be like You are

We are searching for Your presence
We are knocking on Your door
Let Your wings cover us with promise
For communion
For communion

To be like You are
To be where You are
Father, come touch Your people

To be where You are
To be like You are

Peldául az a mondat : we need to bee where You are. Őszintén ma úgy ébredtem, hogy mintha már  túl monoton az életem, ugyanazt csinálom már régóta, és mikor hallom azt a szót, hogy ''we need you'', függetlenul attól, hogy azután mi következik, érzem, hogy nekem is csak ez kell. Szükségem van, hogy ott legyek ahol ő van, és ahol ő akar latni, szükségem van arra, hogy olyan legyek mint ő, viszont a legjobban rá van szükségem. Nem is az érzelmekért, igaz azt is szeretem, mikor Isten ott van közel, és érzem őt, de maga az a tudat, hogy mi történik akkor bennem..Nehéz az érzelmeket elmagyarázni néha, de mondok egy példat, mert úgy jobban megértitek. Olyan mikor olyan valakivel vagy, akit nagyon szeretsz. És nem azért szeretsz vele lenni mert jó érzes, hanem mert ő váltja ki ezt belőled. Vágyodni Krisztus után, mit a víz után, hogy hiányozzon annyira mint mikor elveszited az élettársad. Néha szomorú az, mikor látom, hogy bennem se de másba sincs meg ez a vágy. Talán a hívő élet már csak elmélet csupán? Hol a szenvedély, az átéles, az emlékek?

Azt is mondtam, hogy irigy vagyok...irigy vagyok, Péterre, Jánosra a 12-re, akik személyesen láttak őt. De irigy vagyok, Spurgeonra, Lutherre, Ágostonra, C.S. Lewisra, Jonathan Edwardsra, John Piperre, Paul Washerre, de nem azért mert ők százszor magasabban állnak a hitben, és mindenben mint én, hanem mert ők megkóstolták, az Isten jelenlétetét, és amit hirdettek az, nem elmélet vol, hanem valóság. Én nem akarok megmaradni, elméleti kereszténynek. Mikor az ember találkozik Istennel, már nem lessz olyan mint amilyen volt. Megtérés? Igen kell, de ha csak annyival leszek több, hogy most próbalok jobb lenni...Ha csak Washert nézem, miután találkozott Istennel (és most nem a megtéréséről van szó az más volt és máskor volt) azóta, nem fáradt bele, csak úgy hírdeti, csak olyan buzgón, mintha tegnap törtent volna..Jobb lenni, szebb Krisztusért...jobban ragaszkodni hozzá, szeretni őt és hű lenni..de mindez, rentszeres talakozas nelkül lehetetlen..adja meg nekem Isten és miért ne neked is