AZT, AMI FÁJ
Azt ami "plusz" volt az életemben
Ma azt szeretném megköszönni.
Azt, ami fájt nekem nagyon, nagyon,
Amikor el tudtam énekelni, hogy
"Uram! Irgalmad szomjazom!"
Hosszan tartó szép színes álomból
Durván rohant rám a felébredés,
Te hallgattál Uram csak egyedül
Hogy egész éjjel zokogtam nagyon
De másnap reggel újra énekeltem, hogy
"Uram, irgalmad szomjazom!"
És énekeltem szomorú hangommal
És rád kapcsolódott a tekintetem,
És egyre jobban, fényesebben láttam,
Mindenség Ura, Atyám vagy nekem!
Hogy oltó késed elevenbe vágott,
Ez úgy fájt, hogy a lelkem kiáltott,
S ez volt számomra a kegyelem.
És ez mind "plusz" volt az életemben,
A megtisztító, áldott fájdalom,
Ezt szeretném mind, mind megköszönni
Két karommal téged átölelni,
És könnyek között újra énekelni, hogy
"Uram! Irgalmad szomjazom!"
2011. július 3., vasárnap
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
És könnyek között újra s újra s újra énekelni, hogy
"Uram! Irgalmad szomjazom!"