Zarándok ének
Keleti szél fúj, s kéne menni,
Mindent itt hagyni, s elfeledni.
Csomagom is kész, tele emlékkel
De nem viszem magammal
Elhagyom az éjben .
Haza akarok menni, már csak ezt akarom
Így hát elindulok végre, lassan s szabadon.
Itt hagytam hát mindent,
S minden kincsem a lábam ami segít, hogy odavigyen.
Az út hosszú, s én csak lassan haladok,
Lelkem beteg, s szaladni nem tudok.
Ki ad nekem szárnyat? Ki segít nékem?
Hogy gyorsabban haladjak, hogy haza érjek.
Az úton odafele tornyosul a bánat,
Mert itt hagytam családot, barátot, társat.
Mi lessz a sorsuk? - hisz én elhagytam őket,
Viselj gondot rájuk Istenem kérlek.
Az idő már ott van, hogy lassan odaérek,
Nyitom az ajtót, s csendben belépek.
Uram, itt vagyok, én, az a bűnös lélek:
Jöttem mert szívem epedett érted...
Semmi érdemem nincs, hisz bűnös a lelkem
De könyörgöm, kérlek irgalmazz nékem...
Haza akarok menni, haza akarok menni
Jézus ölébe lenni...
2011. augusztus 30., kedd
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)