Nos, ma megkerlek, hogy rakd oda az agyadat kicsit emlekezni. Mek volt a legszebb pillanat az eletedbol? Vagy akar egy szep esemeny, tortenet emlek stb. Tegyuk fel hogy egy nagy kolto lennek :p es irnak egy remek verset es miutan megirtam csak ugy aradozok a boldogsagtol, oromtol meg hogy annyira tetszik es mikor ateltem ezt akkor mindent megteszek ahhoz, hogy ujra ateljem azt az erzest, oromet. Megfigyeltem valahanyszor jo beszelgetesem volt Istennel, azutan mindig probaltam megteremteni azt az elobbi hangulatot, korulmenyt, hogy ujra ateljem azt es a szomoru az hogy ilyenkor a hangulatra vagyodom inkabb es nem Isten utan. Barmi legyen is az a szep valami azert vagyodom vissza utana mert jol erzem magam es valahogy az erzest akarom. Most meg gondolkozz azon mennyit harcoltal valamiert, talan a hitert, vagy kisertesek vagy egy dologert, akar azert hogy boldog legy vagy mas, te tudod. En is harcoltam dolgokert, es oszinten, sokszor elfaradtam es csalodtam is rengetegszer. Erdekes, hogy az ember mennyire akaratos, es mennyire akar mindenert megkuzdeni. Sajnos ennek a rossz oldala az, hogy elfelejtunk elni, de nem akarhogy. Elni Isten kegyelmebe. Emlitettem nem is olyan reg, hogy mi Istennel szovetseget kotottunk, joban es roszban es erdekes hogy ezt ugy mondjuk, hogy atadtam az eletem Krisztusnak, megis fura hogy ez nem igy van, mert mindig mi akarunk tenni dolgokat,ahejett hogy kegylembol kegyelmbe elnenk. Ma reggel koran misszoba (bab misszio) menet kozbe gyorsan elolvastam egy reszt a Bibliambol es azt mondtam Uram ma nem akarok semmi kulonost, vagy ujat de szeretnek a te kegyelmedbe lenni abba mozogni, es megpihenni. Nezem Pipert, Driscollt es latom mennyi nagy dolgot elertek
"De Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok, és hozzám való kegyelme nem lett hiábavaló, sőt többet fáradoztam, mint ők mindnyájan; de nem én, hanem az Istennek velem való kegyelme."~ 1Kor 15:10. Ezek az emberek hagytak hogy Isten munkalkodjon, semmi erolkodes semmi strategia, hanem Istenre hagyatkozas.
"Bizony, bizony, mondom néktek: ha a búzaszem nem esik a földbe, és nem hal meg, egymaga marad; de ha meghal, sokszoros termést hoz"~ Jan 12:24
Hat ez ilyen, ahhoz hogy legyen valami ahhoz el kell engedjunk valamit. Megahllni a multna, annak, hogy jobban ragaszkodunk erzesekhez mint Istenhez, meghalni a bunnek, a felelemnek, az enemnek, a makacssagomnak..o ember tul hosszu a lista :(..viszont ha nem hal meg valami bennem akkor nem lessz elet. Barcsak meghalna az en erolkodesem es tudnak Isten kegyelmebenek burajaba lenni, tenni elni. Ez nyugis-bekes allapot es boldog is. O nem olyan, hogy fulig er a szaj, hanem tudod azt ki vagy, es kiert elsz.
Ne feljtsd el atadtad magad.."Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; a mely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, a ki szeretett engem és önmagát adta érettem."~ Gal 2:20
Nem eri meg a sok erolkodes, hagyd hogy O eljen benned :)
2011. december 14., szerda
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Ámen!