Már olyan rég nem írtam a blogomra, hogy kicsit nehéz most már..
Néha elgondolkozom a teremtett világon, az erdőkön, az állatokon, vagy tudom is én, csak úgy és magamban: milyen jó nekik..- de komolyan..
Vegyünk például egy virágot, kinő a földből és él Istenért, és azt teszi amire volt teremtve, hogy szép legyen, jó illatú, stb. Paul Washer azt kérdezte egyszer, hogy vajon miért tesz Isten olyan helyre egy gyönyörű virágot ahol senki sem láthatja?(vagyis ember) Válasz hát Ő lássa hisz minden érte általa és neki lett teremtve, és ez a lényeg. Továbbá érdekes az is, hogy a csillagoknak van hangjuk, ahogy forognak a tengelyük körül egy bizonyos hangot adnak ki amit rádió hullámon keresztül meg lehet hallgatni. Valaki készített egy kombinációt: két csillag hang és néhány bálnák énekét és az az ének jött ki belőle hogy "how great is our God"..mi néha azt gondoljuk hogy egyes emberek találták fel a dicsőítést, miközben ez létezett már előttünk, Istennek megvan a saját maga hegedűje, szimfóniája/zenekara.
Így látva, hogy a virágok helyt állnak, és élnek Istennek, a bolygók és a csillagok éneket énekelnek az Úrnak, de mi van velünk, velem? Én legalábbis, önző vagyok rengetegszer és olyan sokszor belefáradok, az életbe, a harcba, mindenben és megfeledkezek arról aki mindenét ideadta értem. Néha csak azt kívánom hogy az Úr hívjon haza, hogy ne legyek már itt, de mikor a legnehezebb és mégse halok bele az csak azért van mert Isten ad egy szívet ami nem adja fel, ad egy tüdőt ami szuszog, ad valami fáradságot hogy tudjak pihenni, ad álmot hogy reménykedjem, és ha a gondolataim nem is de a szívem neki él, mert azt teszi amit a mesterem diktál. Érdekes, sokszor feladnánk mindent de mégis ugyanakkor van bennünk valami ami Istenért és Istennek él...így hát fel a fejjel le az orral én lelkem harcol többet és jobban és élj Krisztusnak!!!
2012. június 3., vasárnap
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)