"A karmesternek: Kórah fiainak tanítókölteménye. 2Ahogyan a szarvas kívánkozik a folyóvízhez, úgy kívánkozik a lelkem hozzád, Istenem! 3Isten után szomjazik lelkem, az élő Isten után: Mikor mehetek el, hogy megjelenjek Isten előtt? 4Könnyem lett a kenyerem éjjel és nappal, mert egész nap ezt mondogatják nekem: Hol van a te Istened?"
A zsoltáros nagyon szomorú lehetett, ha egész nap sírt Isten után, nem is teszik sokan ezt, sajnos egyre kevesebben. Miközben a licensz dolgozatomat tettem pontra, egy dalra találtam, érdekes és romantikus... hallgasd meg most itt s azután olvasd tovább..(figyelmeztetés inkább hallgasd)...
Érdekes, eléggé hasonló a zsoltáros hangulata és a dal utolsó szavai.."szomorú lesz nagyon nélküled"...Kicsit szomorú lettem én is most, hogy újra eszembe jutott, hogy mennyire fontos Isten nekem, és tényleg, szomorú lenne már nélküled..
Az igazság az, hogy minden szükségünk arról beszél, hogy Istenre van szükségünk. Mi emberek tele vagyunk vágyakkal, az hogy kívánjuk a butellás kenyeret például vagy hogy valaki elfogadjon/szeressen, vagy bármi más ilyen kívánság az Isten utáni vágyból szakad, független attól, hogy tudatos ez bennünk vagy nem. Ahogy Tim Keller mondja : " nem tudunk éni Istennel, és nem tudunk élni Isten nélkül- ez az ember állapota, és csak Krisztus tud megbékéltetni minket Istennel."..most én is úgy érzem, hogy nagyon nagyon rossz lenne, ha Istent elveszíteném.
Úgy gondolom, hogy jó az ha minden energiánkat és alkalmat ki tudnánk használni arra hogy szeressük Istent, hisz annyi sok jót tett velünk.
Végül azt hiszem, hogy néha megtörténik velünk is az mint a zsoltár iroval, hogy Isten elrejtőzik, talán azért is mert néha annyira de annyira elhanyagoljuk Őt, s néha megtörténik hogy így figyelmeztetminket, hogy térj vissza hozzám, aki minden szükségedet betöltöm..
Ne hanyagold el Istent, ma se :)