"35Reggel azután kiment Jónátán a mezőre a Dáviddal megbeszélt időben, és egy kisgyermek volt vele. 36Ezt mondta a gyermeknek: Fuss, keresd meg a nyilakat, amelyeket kilövök! A gyermek elfutott, ő pedig úgy lőtt ki egy nyilat, hogy túlmenjen rajta. 37Amikor a gyermek arra a helyre ért, ahova Jónátán a nyilat lőtte, ezt kiáltotta a gyermek után Jónátán: Messze előtted van a nyilam! 38Még ezt is kiáltotta Jónátán a gyermeknek: Siess, fuss, meg ne állj! A gyermek fölkapta Jónátánnak a nyilát, és urához ment. 39A gyermek ugyanis semmit sem értett, csak Jónátán és Dávid értette a dolgot. 40Azután odaadta Jónátán a gyermeknek a fegyvereket, és ezt mondta neki: Eredj, vidd be a városba. 41A gyermek elment, Dávid pedig fölkelt a kő déli oldala mellől, arcával a földig hajolt, és háromszor leborult. Azután megcsókolták egymást, megsiratták egymást, míg csak Dávid erőt nem vett magán. 42Akkor ezt mondta Jónátán Dávidnak: Eredj el békességgel, mert mindketten így esküdtünk meg az ÚR nevére: Az ÚR legyen tanú közöttünk és utódaink között mindörökre!"
Ezúttal elmondom, hogy nem tudom, ha még folytatom a blog írást, lehet de nem biztos. Szeretném, de most abbahagyom egy kis időre( ami nem tudom mit jelent) Imádkozzatok egymásért, értem is ha akartok s lehet még visszajövök, addigis legyetek olyanok mint Jónátán és Dávid...+1 tanítás erről ami a következő linken található
http://www.ligonier.org/rym/broadcasts/audio/davids-great-friendship/
és még egy ének a barátságról, a vége talál azzal a moddal ahogy Jónátán és Dávid szerették egymást
